Üdvözlünk!

Sok szeretettel köszöntünk mindenkit az internetes nyelvhasználattal foglalkozó blogunkon. Reméljük, hogy sokak érdeklődését felkelti az oldal, és szívesen néz körül majd rajta fiatal és idős egyaránt. Jó olvasást kívánunk mindenkinek!

Like/ lájk? :)

 Brigi, Lilla, Bianka

(kép forrása: http://freedigitalphotos.net)

Az idegen eredetű szavak meghonosodása

Az idegen eredetű közszavak annyira meghonosodhatnak, hogy más nyelvből való származásuk feledésbe merül. Az olyan szavakat, amelyeknek más nyelvi eredete még többé-kevésbé nyilvánvaló, idegen szavakként tartjuk számon. Ha azonban a szó közkeletűvé válik, eredeti írásmódját a magyar kiejtést tükröző formával váltjuk fel. Ebből kiindulva tehát az idegen szavakat tehát aszerint írjuk a magyar vagy még idegen írásmód szerint, hogy mennyire haladtak előre a jövevényszóvá válás útján.

Az idegen írásmód szerint írt közszavakhoz és tulajdonnevekhez általában ugyanúgy közvetlenül (tehát kötőjel nélkül) tapasztjuk hozzá a toldalékokat, mint a magyar szavakhoz és tulajdonnevekhez: businessből, cowboynak, fairül, schillingért, signorét. Ha azonban az idegen írásmód szerint írt közszó vagy tulajdonnév végén néma betű van, akkor a magyar toldalékot mindig kötőjellel fűzzük a szóhoz: guillotine-t, monsieur-nek; Glasgow-ban, Iaşi-nál, Loire-on, Montesquieu-nek, Montreux-ig, Peugeot-t, Rousseau-val, Voltaire-é; stb. A szabály alól kivételt képez a  hagyományosan írt Anjouk. Ebben az esetben a -val, -vel és a -vá, -vé rag v-je ilyenkor is az utolsóként kiejtett mássalhangzóhoz hasonul: guillotine-nal; Iaşi-sal, Molière-rel; stb. Külön ki kell térnünk a mássalhangzót jelölő kettőzött betűre végződő idegen tulajdonnevekre is. Ezekhez a szavakhoz az azonos betűvel kezdődő magyar toldalékot (s így a -val, -vel és a -vá, -vé rag megfelelő alakját is) kötőjellel kapcsoljuk: Mann-nak, Tallinn-nál, Scott-tól, Falstaff-fal, Grimm-mel, Scott-tal stb.

Az idegen nyelvekből érkező szavak nemcsak helyesírási, de használati kérdést is felvetnek. Ezt a szempontot tekintve az idegen szavak kérdésköre sokkal inkább stilisztikai, nyelvszociológiai, vagy még inkább ízlésbeli probléma, semmint nyelvészeti. Így vizsgálva az idegen szavakat, azt kell mondanunk, hogy idegen szó az, amit idegennek érzünk.

(forrás: Magyar Helyesírási Szótár)

A szórövidítésekről általában és kicsit közelebbről

A világon az első rövid szöveges üzenetet (sms-t) 1992 decemberében küldték el Nagy-Britanniában. Küldését és fogadását 1994 óta minden a piacra kerülő mobil készülék támogatja. Ahogy a távirat esetén, itt is szigorúan korlátozott az üzenet hossza, amely nem lehet több 160 karakternél. A mobiltelefonon küldhető mindössze 160 karakternyi szöveges üzenet mára széles körű és többszintű sms-kultúrát hívott életre. De mivel a karakterek számától függ napjainkban, hogy az üzenetet hány darab sms-ben küldi el a telefon, így érdemes odafigyelnünk, ha nem akarunk túl sokat fizetni. (Egyébként drága mulatságnak számít az sms-ezés, ha utána számolunk kicsit…) Az emberek pedig itt is, mint mindenhol, a spórolásra törekedtek: minél több információt továbbítani egy üzenetben. Ez a jelenség hívta életre azt a rengetegféle szórövidítést, amelyek közül számos állandósult, rögzült.

Természetesen itt is, mint minden új jelenségnél számos vadhajtás megfigyelhető. A szótagok, morfémák számmal történő helyettesítését például nem használják széles körben, mivel nehezen olvasható, gyakran nehézkes megfejteni, hogy melyik szóra gondolt a küldő. Erre néhány példa: 5let, 6ásos, 6ékony, talál6, 7en, 7végén, hi7etlen stb.     
De, rengeteg jól működő rövidítés honosodott meg, amelyeket több korosztály is probléma nélkül megért. Néhány példa egymás alá felsorolva a jobb áttekinthetőség végett (a teljesség igénye nélkül):

• h = hogy
• szal/szval = szóval 
•  vok = vagyok, vunk = vagyunk
• vmi = valami, vki = valaki
• tod = tudod
•  sztem = szerintem
•  am = amúgy
•  akk = akkor 
•  pill = pillanat  
•  v = vagy
• mmint = mármint
• hh? = hogyhogy?
• nm = nincs mit
• + = meg

Ezeket a rövidítéseket természetesen ma már nem csak a mobiltelefonról történő üzenetküldéskor használjuk. Chaten, e-mailben, sőt vannak, akik az egyetemen történő jegyzeteléskor is használják ezeket. Ha rögzül ez a jegyzetelési szokás, nem árt odafigyelni egy esetleges zárthelyi (vagy bármilyen más) dolgozat alkalmával, hogy „kikapcsoljuk” ezt az automatizmust a fogalmazás írásakor.          
A különböző korosztályok között megfigyelhetőek bizonyos különbségek a rövidítés használat tekintetében. A mostani 40-50 éves korosztály még kevesebb rövidítést használ, többségük „ragaszkodik” a szavak teljes kiírásához. Ezzel, úgymond, ellentétben állnak a mostani tizenévesek, akik (néha már túlságosan) is sok szórövidítést használnak. Az idősebbek számára gyakran ezek a szövegek olvashatatlannak bizonyulnak…

„K, akk 7végén talizunk. Rem jól v, mi +vunk. Thx a hajvasit. Cupp”
(Oké, akkor hétvégén találkozunk. Remélem jól vagy, mi megvagyunk. Köszi a hajvasalót. Puszi)

 Írta: Keresztfalvi Lilla
( források:http://freedigitalphotos.net

 http://www.sg.hu/cikkek/56709/15_eves_az_sms

http://www.mediakutato.hu/cikk/2004_02_nyar/02_mobilmarketing/02.html)

Az internet hatása az egyetemi kommunikációra

„ A beadandót küldjék el e-mailben!” „A következő órára olvassák el az anyagot, amit feltettem a közös tárhelyre!” „ Amennyiben mégis elmarad az óra, értesítem önöket kurzusmailben!” „Átálltunk az ETR-ről a Neptunra!” 

Ilyen és ezekhez hasonló jellegű bejelentésekkel szembesül az egyetemi hallgató nap, mint nap. Bár az internet alig két évtizede foglalta el helyét a nagyközönség szívében, térhódítása robbanásszerű és megállíthatatlan, többek között az egyetemek területén is. Minden változásnak van pozitív és negatív oldala, és ha egy olyan nagy közösségről beszélünk, mint egy egyetem, akkor még apróságok is döntő jelentőséggel bírhatnak.

Régen elmúltak már azok az idők, amikor a diákok a tanulmányi osztályon vagy a tanároknál iratkoztak fel személyesen a vizsgákra, és a könyvtárban folytattak hosszas kutatómunkát egy házi dolgozathoz. Ma néhány kattintással el lehet intézni a vizsgajelentkezést, hallgatói jogviszony igazolást lehet rendelni, a tanárok többségét hajkurászás helyett e-mailben is el lehet érni, ami rendkívül praktikus, hiszen tér- és időbeli távolságtól függetlenül tehetjük meg mindezt. A hallgatótársakkal való kapcsolattartás is leegyszerűsödött: szinte mindenki elérhető a Facebookon, és másodperceken belül akár több embertől is kaphatunk választ felmerülő kérdésünkre, legyen szó házi feladatról, egy tanár oktatási stílusáról vagy tanulmányi ügyekről. A közösségi oldalak nagyban hozzájárulnak az egyetemi programok széleskörű népszerűsítéséhez, hiszen akár több száz embert is meg lehet hívni egy virtuálisan létrehozott eseményre. Ennek ellenére az egyetemi kommunikációt a virtuális világ nem csak támogatja, de helyenként le is rombolja.

Az elektronikus levelezés hatására a személyes kommunikáció a tanárok és a diákok között gyorsan megritkulhat, így az egyetem azzá lehet, aminek sokan képzelik: egy nagy, névtelen olvasztótégely, ahol a tanárok nem látnak túl a masszán, amit a diákok alkotnak. Az elektronikus ügyintézés pedig néha több bajjal jár, mint előnnyel, hiszen ha még el is tekintünk a technika (mindig a legrosszabb pillanatban felbukkanó) ördögétől, egyfajta nyelvi romlással akkor is jár. A személyes ügyintézés során a végtelen türelem gyakorlása mellett a hallgatók jártasságot szereznek az adminisztratív ügyek intézésében, ami a további életük elengedhetetlen részévé válik a nyugalmas gimnáziumi évek után, és ha erre nincsenek rákényszerülve, akkor ez a mindennapokban is akadályt jelenthet.

Az internet hideget és meleget egyaránt kap, azonban szerencsére nemcsak mint elsődleges szókincs és helyesírás- pusztító szörny jelenik meg, hanem egy olyan rugalmas interaktív kommunikációs teret is szolgáltat, ami az egyetemisták életét nagy mértékben megkönnyíti.

Még akkor is, ha lefagy a tanulmányi rendszer tárgyfelvételkor.

  Írta: Kaszás Bianka Sára

(kép forrása:http://freedigitalphotos.net)

Idegen szavak használata a magyar nyelvben

Az egymással érintkező nyelvek mindig adnak át egymásnak, és vesznek át egymástól nemcsak közszavakat, de tulajdonneveket is. Az idegen eredetű közszavak az idő múlásával jövevényszavakká vál(hat)nak. Éppen ezért a jövevényszavakat mindig magyarosan írjuk. A közszavakkal szemben a tulajdonneveket (hacsak a nyelv már nem tekinti teljesen magyarnak), mindig az eredeti nyelven írjuk le. Amennyiben a szó már tökéletesen jövevényszóvá vált, a toldalékolás nem vet fel különösebb nehézséget, például: riporttal, hobbija, krómoz, nikotinos, nápolyi, frontálisan, printel, lájkol). Nagyobb nehézséget jelentenek azok az idegen eredetű szavak, melyek még a jövevényszóvá válás útjának elején járnak, például: bestseller, cool, lady, señor, show, tüchtig stb.

Többféleképpen lehet megközelíteni az idegen szavak használatát a nyelvben. Az egyik tábor arra bíztat, hogy használjunk minél több idegen szót, hiszen ezek által is gazdagodik, fejlődik a nyelv. A másik oldalon állók elismerik, hogy minden nyelv vesz át idegen szavakat, és minden nyelv, a saját nyelvtani szabályai és rendszere alapján fogadja be a különböző nyelvekből átvett szavakat. Úgy gondolják, hogy a fölöslegesen használt idegen szavakat el kell kerülnünk, méghozzá azért, mert van rá saját – ugyanolyan értékű, vagy sokszor jobb, hangulatosabb – kifejezésünk. Az idetartozók arra ösztönzik az anyanyelvi beszélőt, hogy ne helyettesítsék minden szavukat valamilyen idegen szóval, ha létezik rájuk ugyanolyan értékű magyar szó is. Véleményem szerint a választóvonal éppen itt van. Meg kell találni a helyes egyensúlyt a szükséges és a már szükségtelen idegen-szóhasználat között.

Számos olyan tudományterület létezik, ahol a magyar szóhasználat erőltetettnek hat (például a coaching helyett vezetést használni nem ajánlott), vagy egyszerűen a szakszavakra nem létezik magyar szó. Ezekben az esetekben a magam részéről elfogadottnak tartom az idegen szavak használatát. A „lemegyek a non stopba” helyesebben lehetne „lemegyek az éjjel-nappaliba”, a „hot” pasi nyugodtan lehet jó, helyes, vagy akár még cuki pasi is, ahogy egy filmnek sem kell feltétlenül coolnak lennie, hanem nyugodtan lehet jó, vagy tök jó, vagy fokozhatom, akárhogyan jó. A pénzváltásnál érthető, hogy ki van írva, hogy change, de jogosan merül fel a kérdés, hogy miért nem kerül mellé a pénzváltás szó is, és miért mondják nem kevesen, hogy „nem is tudom mennyit change-eljek". Ugyanide tartozik, hogy egy zh előtt miért azt kérdezi meg valaki, hogy „lekopizhatom rólad a tesztet?”, ahelyett, hogy a lemásolhatom szót használná, vagy miért handoutokat lobogtatunk, miközben a kiosztmány szó találóbb. Nemcsak a közösségi oldalakon, de a magánlevelezésben és a mindennapi beszédben is elterjedt a lájkolom és a szmájli, pedig nem lenne kevesebb értékű azt mondani a lájkolom a Colát helyett, hogy szeretem a Colát, vagy a szmájlit mosolygó jelként emlegetni.

Az, amit a televízióban hallunk, hatással van arra, ahogyan beszélünk. Mivel egy közszolgálati adó fontos példakép, fontos, hogy ügyeljen a helyes nyelvhasználatra, és egyúttal közérthető is legyen. Ahogy a mindennapi beszédünkben egyre inkább terjednek az idegen szavak, úgy terjednek egyre jobban a mindennapi életet kísérő feliratokban is. A könyvesboltokban halmokban állnak a bestsellerek, pedig nyugodtan ki lehetne írni, hogy „legsikeresebb könyveink”, ahogy a sarki élelmiszerüzletre is kiírhatnák, hogy éjjel-nappali a non stop helyett (és akkor talán nem is kellene hozzátenni mintegy magyarázó feliratként, hogy nyitva 0-24 óráig), és az sem lenne nagy baj, ha a karácsony elmúltával nem sale, hanem leárazás feliratokkal lennének tele az üzletek. Az egyik pesti üzletutcában az egymás mellett lévő boltok ugyanazt a souvenir, change, restaurant szót hol kiírják magyarul, hol nem.

Írta: Tóth Brigitta

(kép forrása: http://freedigitalphotos.net)