Idegen szavak használata a magyar nyelvben

Az egymással érintkező nyelvek mindig adnak át egymásnak, és vesznek át egymástól nemcsak közszavakat, de tulajdonneveket is. Az idegen eredetű közszavak az idő múlásával jövevényszavakká vál(hat)nak. Éppen ezért a jövevényszavakat mindig magyarosan írjuk. A közszavakkal szemben a tulajdonneveket (hacsak a nyelv már nem tekinti teljesen magyarnak), mindig az eredeti nyelven írjuk le. Amennyiben a szó már tökéletesen jövevényszóvá vált, a toldalékolás nem vet fel különösebb nehézséget, például: riporttal, hobbija, krómoz, nikotinos, nápolyi, frontálisan, printel, lájkol). Nagyobb nehézséget jelentenek azok az idegen eredetű szavak, melyek még a jövevényszóvá válás útjának elején járnak, például: bestseller, cool, lady, señor, show, tüchtig stb.

Többféleképpen lehet megközelíteni az idegen szavak használatát a nyelvben. Az egyik tábor arra bíztat, hogy használjunk minél több idegen szót, hiszen ezek által is gazdagodik, fejlődik a nyelv. A másik oldalon állók elismerik, hogy minden nyelv vesz át idegen szavakat, és minden nyelv, a saját nyelvtani szabályai és rendszere alapján fogadja be a különböző nyelvekből átvett szavakat. Úgy gondolják, hogy a fölöslegesen használt idegen szavakat el kell kerülnünk, méghozzá azért, mert van rá saját – ugyanolyan értékű, vagy sokszor jobb, hangulatosabb – kifejezésünk. Az idetartozók arra ösztönzik az anyanyelvi beszélőt, hogy ne helyettesítsék minden szavukat valamilyen idegen szóval, ha létezik rájuk ugyanolyan értékű magyar szó is. Véleményem szerint a választóvonal éppen itt van. Meg kell találni a helyes egyensúlyt a szükséges és a már szükségtelen idegen-szóhasználat között.

Számos olyan tudományterület létezik, ahol a magyar szóhasználat erőltetettnek hat (például a coaching helyett vezetést használni nem ajánlott), vagy egyszerűen a szakszavakra nem létezik magyar szó. Ezekben az esetekben a magam részéről elfogadottnak tartom az idegen szavak használatát. A „lemegyek a non stopba” helyesebben lehetne „lemegyek az éjjel-nappaliba”, a „hot” pasi nyugodtan lehet jó, helyes, vagy akár még cuki pasi is, ahogy egy filmnek sem kell feltétlenül coolnak lennie, hanem nyugodtan lehet jó, vagy tök jó, vagy fokozhatom, akárhogyan jó. A pénzváltásnál érthető, hogy ki van írva, hogy change, de jogosan merül fel a kérdés, hogy miért nem kerül mellé a pénzváltás szó is, és miért mondják nem kevesen, hogy „nem is tudom mennyit change-eljek". Ugyanide tartozik, hogy egy zh előtt miért azt kérdezi meg valaki, hogy „lekopizhatom rólad a tesztet?”, ahelyett, hogy a lemásolhatom szót használná, vagy miért handoutokat lobogtatunk, miközben a kiosztmány szó találóbb. Nemcsak a közösségi oldalakon, de a magánlevelezésben és a mindennapi beszédben is elterjedt a lájkolom és a szmájli, pedig nem lenne kevesebb értékű azt mondani a lájkolom a Colát helyett, hogy szeretem a Colát, vagy a szmájlit mosolygó jelként emlegetni.

Az, amit a televízióban hallunk, hatással van arra, ahogyan beszélünk. Mivel egy közszolgálati adó fontos példakép, fontos, hogy ügyeljen a helyes nyelvhasználatra, és egyúttal közérthető is legyen. Ahogy a mindennapi beszédünkben egyre inkább terjednek az idegen szavak, úgy terjednek egyre jobban a mindennapi életet kísérő feliratokban is. A könyvesboltokban halmokban állnak a bestsellerek, pedig nyugodtan ki lehetne írni, hogy „legsikeresebb könyveink”, ahogy a sarki élelmiszerüzletre is kiírhatnák, hogy éjjel-nappali a non stop helyett (és akkor talán nem is kellene hozzátenni mintegy magyarázó feliratként, hogy nyitva 0-24 óráig), és az sem lenne nagy baj, ha a karácsony elmúltával nem sale, hanem leárazás feliratokkal lennének tele az üzletek. Az egyik pesti üzletutcában az egymás mellett lévő boltok ugyanazt a souvenir, change, restaurant szót hol kiírják magyarul, hol nem.

Írta: Tóth Brigitta

(kép forrása: http://freedigitalphotos.net)